Havasi Balázs 1975. szeptember 18.-án látta meg a napvilágot. Alig négy évesen már hallás után tanult zongorázni, s nem sokkal később zenei tehetségként tartották számon.

Havasi klasszikus zenét játszik, de mégsem olyan, mintha az ember egy Bartókot vagy egy Mozartot hallgatnánk. Saját elmondása szerint zenéivel a komolyzene határait feszegeti, mely nem elítélendő dolog, ha a közönségnek tetszik.

 

Havasi külföldön híresebb, mint Magyarországon, bár mostanra egyre többen ismerik a nevét itthon is. Elmesélése alapján még 2007-ben egy magyarországi kis városban adott koncertet a helyi művelődési házban, melyet a feleségével ketten szerveztek meg. Hatalmas sikert aratott és nem sokkal később már nemzetközi hírnévre tett szert.

Én 2012-ben halottam először Havasiról. A nyári olimpiai játékok magyar televíziós közvetítésének a nyitó/záró zenéje volt a Drum and Piano. Sok kutatás után találtam meg, hogy ki e az ember, és már akkor magával ragadott a zenei világa. Utána 2013-ban egy ismerősömtől kaptam jegyeket a HAVASI SYMPHONIC-ra, melyet a budapesti Papp László Sportarénában szerveztek meg. Előtte bele-bele hallgattam pár havasi műbe, de nem akarta „előre lelőni a poént” így szinte tudatlanként mentem a koncertre. 

 

 

A tömény két órás zenei csoda, melyet nem csak Havasi zongorajátéka, hanem egy egész szimfonikus zenekar, Kiss Endi, a Hooligans dobosa illetve pár vendég zenész adta. Emellett látványos show elemekkel volt gazdagítva a produkció. 

 

Nem vagyok oda a komolyzenéért, sőt amikor még fuvoláztam a vizsgadarabjaim sem ezek özül kerültek ki. És Havasi zenéje amellett, hogy komoly zenei műfaj, mégis annyira könnyed, hogy öröm füleimnek hallgatni. én csak ajánlani tudom őt, mert nem igaz, hogy míg külföldön világhírűvé növi ki magát, Magyarországon az egészhez nézve eléggé kevesen ismerik…

 

1

1